Kézírásunk épp olyan egyedi, mint az ujjlenyomatunk, és épp úgy árulkodik rólunk, mint az, hogy milyen ruhát viselünk, vagy mi a kedvenc időtöltésünk.
Laikusként arra gondolhatnánk, hogy az írást a kéz hozza létre, de kutatások kimutatták, hogy valójában nem a kezünkkel, hanem "az agyunkkal írunk". A kézírás neurológiai szempontból az agyműködés lenyomata, míg karakterológiai szempontból a személyiség pszichés működésének megnyilvánulása. Tehát ha elveszítenénk a kezünket, és megtanulnánk, lábbal, vagy szájjal írni, írásképünk ugyanazokat a jellegzetességeket hordozná magán, mintha csak kézzel irtunk volna.
Az iskolában mindannyian egy sztenderd írást tanulunk. Ez egy általános íráskép, ahol megszabják nekünk, hogy milyen magasak lehetnek a betűink, milyen magasan húzzuk át a t betűinket, hová tegyük az ékezeteket...
Ahogy az írás egyre begyakorlottabbá válik, elkezdünk eltérni ettől a normaírástól, írásképünk egyéniesedik (jó esetben), és kialakul egy egyedi , csak ránk jellemző írásmód. A betűink soványabbak, kövérebbek lesznek, összenyomódnak, vagy éppenséggel, akkora betűkkel írunk, és hogy már a papírra sem fér rá, díszítünk, egyszerűsítünk, miközben mit sem sejtünk arról, hogy ezek az eltérések mind-mind személyiségünkről árulkodnak.
Grafológus - Íráselemzés